Zsuzsa:

Asztalhoz! Kész a vacsora!

Péter:

Mit főztél? Gulyást? Azt szeretem.

Laci:

Én viszont nem.

Péter:

A te dolgod. Megeszem én a te adagodat is.

Zsuzsa:

Laci, ne csináld ezt! Ülj le, és egyél!

Laci:

De miért?!

Péter:

Mert anyu mondja. Gyerünk!

Pisti:

Én tudom, miért nem akar enni. Ő ette meg az egész csokit, amit vettél nekünk, anyu.

Laci:

Hallgass! Nem igaz!

Zsuzsa:

Akár igaz, akár nem, megeszed azt a gulyást. Másképp nem nézel tévét ma este.

Laci:

Fütyülök rá! Nincs semmi érdekes máma.

Péter:

Jaj de rossz vagy, Laci! Nem tudnád legalább egyszer azt csinálni, amit anyád mond?

Laci:

De nem vagyok éhes!

Péter:

Na jól van. Ne egyél, de itt maradsz. Ha jól emlékszem, te mosogatsz ma este.

Laci:

De nem rajtam a sor!

Péter:

De igen, Laci. Pisti mosogatott tegnap.

Pisti:

Jó étvágyat!

* Finalement.